MOZAIK

Az ó-keresztény művészet fölismerte, hogy a mozaik az épület falával való szoros összetartozásánál, tartósságánál fogva mily nagy fontosságu az épület díszítésében. Az olasz félszigeten a IV. sz.-tól a IX. sz.-ig tart az ó-keresztény mozaikképírás; tevékenységének két fő helye Róma és Ravenna.

Rómában mozaikkal díszített legrégibb épület a 354. szt. Constantiának keresztelő háza és utóbb sírkápolnája; a Szt. Pudenziana-templom apszisának mozaikja a IV. sz. végéről a legszebb, művészetileg legbefejezettebb e fajta mű; a Szt. Szabina, a Maria Maggiore és Pado fuori le mura templomok mozaikjai az V. sz.-ból, a Cosma e Damiano templombeliek a VII., a Nero e Achilleo templombeliek a VIII., a Prassede, a Cecilia és S. Maria della Navicella templombeliek a IX. sz.-ból valók.

Ravennában a legrégiebbek, az V. sz.-ból valók a S. Giovanni in Fonte, az orthodoxok keresztelő házát, S. Vitale és S. Apollinare Nuovo templomot díszítő mozaikművek, melyek a képírás ez ágának legteljesebb kifejlettségét mutatják. Ugyanott a S. Apollinare in Classe templom mozaikjai a VII. sz.-ból valók.