|
A mozaikkészítést mint díszítési technikát már az ókorban is alkalmazták – számos mozaik, valamint mozaiktöredék került elő az ásatások során. A legkorábbról ismert mozaikok Mezopotámiából származnak. Kezdetben az agyagfalba köveket, csontokat, kagylókat nyomkodtak, később cserépdarabokat és kifejezetten díszítés céljából készített cseréplemezeket és formákat. A mozaik fénykora egybeesik az ókori Hellász fénykorával és a fürdőkultúra fellendülésével. A mozaik biztosította a vízmentes burkolatot, és ekkor már a mozaiknak több fajtáját is megkülönböztették - padló-, fal-, mennyezetmozaik-, és a mozaikkirakás technikájától függően ismerték a kavicsmozaikot, a szabályos kőkockából vagy a szabálytalan alakú márványokból készített mozaikokat.A Római Birodalomban a mozaik népszerűsége tovább növekedett, és minden tekintélyes római polgár lakóházának padlóját mozaik fedte. A későbbi évszázadokban fel-feltűnik a mozaik, például a középkorban az üvegmozaik, illetve legjelentősebben az iszlám kultúrában, de igazi reneszánszát az utóbbi években éli világszerte. |
|
A római emberek mindennapjaikban jelentős szerepet játszottak a közfürdők, melyek nem csupán a tisztálkodás célját szolgálták, hanem a kellemes időtöltést és a társasági élet színterét is jelentették. A fürdővendégek órákat töltöttek a fürdőkben, ezért egyre kényelmesebbé és szebbé varázsolták környezetüket. A padlókat, falazatokat mozaikképekkel dekorálták. Az előkelő polgárok is előszeretettel díszítették magánházaikat, palotáikat mozaikokkal. Az utcáról belépő látogatókat mozaikból kirakott, fogait vicsorító kutya látványa fogadta. |
|
Az ókeresztény művészet korszakában nagy szerepet vitt a mozaik. A római katakombákban nem ritkaság a mozaikpadló; szt. Cirjék katakombájában fali mozaik is található. Az ó-keresztény művészet fölismerte, hogy a mozaik az épület falával való szoros összetartozásánál, tartósságánál fogva mily nagy fontosságu az épület díszítésében. Az olasz félszigeten a IV. sz.-tól a IX. sz.-ig tart az ó-keresztény mozaikképírás; tevékenységének két fő helye Róma és Ravenna. Rómában mozaikkal díszített legrégibb épület a 354. szt. Constantiának keresztelő háza és utóbb sírkápolnája; a Szt. Pudenziana-templom apszisának mozaikja a IV. sz. végéről a legszebb, művészetileg legbefejezettebb e fajta mű; a Szt. Szabina, a Maria Maggiore és Pado fuori le mura templomok mozaikjai az V. sz.-ból, a Cosma e Damiano templombeliek a VII., a Nero e Achilleo templombeliek a VIII., a Prassede, a Cecilia és S. Maria della Navicella templombeliek a IX. sz.-ból valók. Ravennában a legrégiebbek, az V. sz.-ból valók a S. Giovanni in Fonte, az orthodoxok keresztelő házát, S. Vitale és S. Apollinare Nuovo templomot díszítő mozaikművek, melyek a képírás ez ágának legteljesebb kifejlettségét mutatják. Ugyanott a S. Apollinare in Classe templom mozaikjai a VII. sz.-ból valók. |
|
